22.Sajnálom!:( + Szökés
2012. máj. 13. 13:10 - írta nikolettsandorSziasztok!Remélem most nem okozok nagy csalódást azzal ,ha bejelentem ,hogy csak nyáron folytatódik tovább a történet.Sok a tanulni való + nincs időm.Rövid ,és unalmas történetet pedig nem akarok létrehozni ,szóval ezért döntöttem így.
Nagyon szépen köszönöm az olvasóimnak ,és komizóimnak.Remélem nyáron is velem lesztek!*-*
Addig is dolgozom a történeten ,és nyáron izgalmakkal és szerelmi szálakkal bonyolódva jön a blog!
DE most itt van még egy rész nyár előtt.Remélem tetszeni fog ,és hiányozni fogtok!
Sziasztok!
Szeretlek titeket!♥
/Klaudia szemszöge/:
Még aznap vissza vittek a pincébe ,és három napon keresztül ott tartottak.Csak enni és inni hoztak be .Azt hiszem elmondhatom,hogy a menzán jobbat ettem ,mint itt.Ettől az Ahmedtől legalább elvártam volna ,hogy valami rendes ennivalót hoz annak ,akit legközelebb elad jó pénzért.
Gondolom nagyon elfoglalt volt szegény.Biztos sok lányt kellett még elrabolnia.Undorodtam ettől az embertől ,és ettől a helytől.Azoktól is akik neki dolgoztak.Hogy nincs ezeken az emberekben együttérzés vagy bűntudat?
Már egy hete fagyoskodok,éhezek,szomjazok és szenvedek ebben a pincében ,és még nincs vége.Lassan keletre megyek ki tudja kikkel....Legalább Adam lenne velem.
Róla se hallottam már nagyon régóta.Ahmed azt mondta ,hogy majd ,ha kell mindent megtudok róla.Hát kössz....
Ebben a percben Dan lépett be az ajtón.Nem szólt semmit ,csak megfogta a kezemet ,és az ajtó felé húzott.Az utóbbi időben megtanultam ,hogy jobb nem kérdezni ezeket az embereket ,így most is csendben követtem Dan-t.
Reménykedtem benne ,hogy ő nem rossz ember ,és nem akarja azt a sorsot nekem.Azt hiszem tévedtem ,mikor újra egy teherautóhoz hurcolt ,és bedobott az autó hátuljába.
-Most mi fog történni velem Dan?Szerintem tartozol nekem annyival ,hogy ezt elmondhasd nekem.-néztem rá a legkönyörgőbb tekintetemmel.
-Majd mindent megfogsz tudni ,de nem most ,és nem tőlem.-mondta szenvtelen hanggal ,és lehúzta az ajtót.
Újra egyedül voltam a sötétségben ,és újra elkezdtem fázni.Legalább valami pokrócot adhattak volna.
Egy hete ugyanabban a ruhámban voltam.Koszosan,büdösen.Minden nap csak egy vízzel teli lavórt kaptam ,és csak abban mosakodhattam.Hát nem volt valami luxus az biztos.
Nem tudom mi történt az elkövetkezendő pár órában ugyanis elaludtam.Mikor felkeltem már az autó ment ,és nem voltam egyedül.A sötétben egy alak kuporgott a másik oldalon.
Felálltam ,és elkeztem közeledni felé.Hunyorogtama sötétben ,hogy jobban ki vegyem az alakot.Abban a pillanatban hasra estem ,és elterültem a földön.
Egy kéz kapott fel ,és magához szorított.Hirtelen ellöktem magamtól ,és felismertem az arcot.
-Adam?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Jajj Klau!-ölelt meg Adam ,és olyan boldogság öntött el ,hogy nem tudtam hova tenni.
-Istenem Adam!Én...-annyi mindent mondtam volna neki ,de helyette csak sírva fakadtam.
Magamhoz szorítottam Adam-t ,és úgy sírtunk.Igen,mind a ketten.Annyira boldog voltam abban a pillanatban.Egy teherautón tartottunk Kelet felé ,de nem érdekelt.
Úgy szerettem Adam-t ,és most ott volt velem.Mikor befejeztük a sírást nevetve fordultunk egymás felé.
-Mi volt veled?-kérdeztük egyszerre.
Elnevettük magunkat újra,és először én meséltem.Elmeséltem neki a pincét,Dan-t,Ahmedet,az inast,mindent. Utána Adam jött.
Rossz volt hallgatni ,hogy hányszor verték meg ,de szerintem még így is kihagyta a durvább részeket ,és ezért hálás voltam neki.Elmondta Mirandát ,amin eléggé meglepődtem.A végén újra megöleltük egymást ,és örültünk ,hogy mind a kettőnkel ugyan az a dolguk.
Legalább együtt legyünk a legroszabb pillanatokban.
-Hé,figyelj Klau! Nem muszáj ,hogy ez legyen a sorsunk!Csináljunk valamit!Szökjünk meg!-mondta felderült arcal Adam.
Annyira jó volt látni ,hogy végre belekap egy reményfoszlányba ,és az arca sugárzik.
-Adam ,és mégis ,hogyan gondoltad ezt?Itt vagyunk egy teherautó hátuljában.Hogy szökjünk el?
-Csak figyelj!-mondta csibészes mosolyával Adam ,és mesélni kezdett.
A terve egyszerű ,és nagyszerű volt.....
